2015. szeptember 12., szombat

★1 RÉSZ- Legyél boldog



Fel-le ugráltam a franciaágyon mint egy idióta. Tudom hogy 14 éves vagyok nem 5, tudom hogy a boldogság sosem felhőtlen de nem érdekelt...most nem.
Egyszerűen éreztem azt hogy vége, lezártam a múltamat. Befejeztem a 8. osztályt és tudtam hogy mostantól kezdve boldog leszek. Nem leszek senki céltáblája, nem leszek nyomi, nem leszek szerelmes, és minden jó lesz. Új város, új suli, új barátok. Akik elfogadják hogy Bruno Marsot hallgatok, kockás ingben járok, elfogadják hogy ilyen vagyok. És talán kicsit szeretni is fognak...
Ezek voltak a terveim...új lappal indítani.
Az ugrálástól összekeveredett a gyomromban a sonkásszendvics a gyümilével, a fejemben pedig összekeveredett az "úristenholnapnyár" feeling az "úristenholnapköltözünk" pánikrohammal és Bruno Mars Billionaire dalszövegével. Így hát abbahagytam az ugrálást és lihegve ledobtam magam a párnák közé.
-Ó evritájm ájm klóz máj ájsz!!!- ordítottam lihegve mikor kopogtattak.
-Nyitva!- szóltam ki.
Egy világosbarna fej bukkant elő az ajtót díszítő óriásposzter mögül.
-Helló Lexy!- üdvözöltem Alexandrát. Ő a legjobb barátnőm. Ő is abba a suliba megy mint én. És ő is költözni fog.
-Szió!-rontott be.
-Összepakoltál már?- láttam rajta hogy ő is bezsongott
-Már rég! Te?
-Már én is! Anyumnak szóltam hogy itt alszok, holnap jönnek reggel és visznek minket, a te anyukád ott fog várni az állomáson.
-Szia Lexy! -jött be a húgom Kitti
-Kopogni nem szokás?-kérdeztem kissé felháborodva
Nos...egy nyelvöltés lett a válasz. Ez van. 9 évesek.
-Aby! Nagyi szólt hogy menj le segíteni a vacsoránál!-Szólt Kitti. Majd felemelt fejjel hátrasöpörte a haját és elviharzott. Röhögve csóváltam a fejem.
-Te...(?)-kezdtem és tanakodva néztem Lexyre, hogy jön vagy marad, de befejezte helyettem.
-Menj csak, megvárlak!-mondta mosolyogva.

Leszaladtam a lépcsőn és majdnem hasraestem A Macska miatt akit csak Macskának hívunk mert...mert csak Macskának hívunk.
Nagyi le volt hajolva a konyhapult mögé és az edényekkel csörömpölt.
-Aby! Nem láttad azt a kis kék edényt?-kérdezte felemelve a fejét.
-Őőő...mosatlan?
Nagyi felpattant és a homlokára csapva elmosta aztán rámparancsolt hogy rakjam vissza az edéyeket amiket kiszedett. Na szép. Szót fogadtam és visszapakoltam.

Nagyim egyébként tök jó fej. Mindent meg lehet vele beszélni. De azért van amiről ő sem tud.
Például nem tudja hogy 3 éve reménytelenül beleszerettem Kristófba egy srácba a suliból. Kábé minden nap ő járt a fejemben, vele álmodtam és szünetekben is csak őt kerestem a szememmel. Az érzéseimről csak Lexynek meséltem.
-Kész vagyok!-Szóltam nagyinak
-Kóstolj aztán fölmehetsz!- nyújtotta fölém a fakanalat.
-Hmmm...-ízlelgettem- Sótlan!- az ítélet után fölrohantam gondosan kikerülve A Macskát.

Mikor ajtót nyitottam Lexy zavartan mosolygott aztán a laptophoz lépett és berakott valami DJ zenét. Kicsit rosszul esett a fülemnek na de ez van :D
Míg ment a zene fölléptem a közösségi oldalakra. Semmi értesítés, mint mindig. Kerestem valami filmet de sehol semmi nem volt. Lexy viszont addig bökdösött mire rájöttem melyiket akarta mutatni. Rákerestem az Eleven Testekre. Megcsináltam az ágyakat. Mi Kittivel a franciaágyon, Lexynek meg matracot raktam le a földre.

Miután vacsoráztunk (spagetti, oregánós-olaszos szósszal) Nagyi a szobájába ment tv-zni, mi pedig néztük az Eleven Testeket. Kitti már rég bealudt pedig elmondása szerint "olyan cuki volt a zombisrác".
Lexy sem bírta sokáig. Így tehát én maradtam fent egyedül. De valahogy nem kötött le a film. Fölkapcsoltam a kis asztali lámpát és egy fehér lapot terítettem magam elé. Elővettem a kedvenc grafitomat. Ránéztem a fehér lapra ami tisztán és ártatlanul meredt rám. Lehunytam a szemem és láttam mi lesz rajta. Rajzolni kezdtem. A mozdulataimat a lelkem vezette és csak néha emeltem föl a kezem a lapról...hogy a könnyeimet letöröljem. A rajzról Kristóf mosolygott vissza rám. A gördeszkájával ücsörgött a padon egy lánnyal maga mellett akit szerelmesen nézett...aki akár én is lehettem volna. Csak a csaj túl jólöltözött volt és túl jól állt a haja és túl szép volt ahhoz hogy én legyek.

Viszont valami tetszett a csajban. Gitár volt a kezében. Gyerekkori álmom megtanulni gitározni és a naplementében játszani a Lazy Songot :)
A rajzot gondosan eltettem a mappám legmélyére és reméltem hogy egyszer majd én lehetek az a lány...
Kikapcsoltam a laptopot és remegő gyomorral bújtam be Kitti mellé. Egy új életet vártam a holnaptól...

Egy új jövőre vártam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése