Reggel olyan ábrázatom volt, mint akin átment az úthenger. Nem is az fájt igazán, hogy ellopták a verseimet, hanem az, hogy ezt Lexy tette. Nem az fájt hogy Kristóf egy lánnyal csókolózott, hanem....de. Tudod mit? Igenis az fájt. Akárki lett volna az a lány akkor is fájt volna...de nem akárki volt
-Szia Aby!-köszönt anya
-Sziasztok!-Kitti fürkészve nézett miközben rágta a szendvicsét.
-Gyere egyél!-anya elémtolt egy tányért és rátett egy melegszendvicset.
A felét voltam képes megenni. Mintha összeszűkült volna a gyomrom. Anya aggódó tekintetét kikerülve besurrantam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, felöltöztem és üdén, frissen, készenálltam egy újabb csodálatos, madárcsicsergős napra. Na persze.
Suliba menet összefutottam Ricsivel, aki a hűvös szélre való tekintettel kivételesen nem volt vizes.
-Szarul festesz!-mondta. És bár vigyorogni próbált, láttam a szemében az aggodalmat.
-Neked is jó reggelt!-nem voltam ma vicces kedvemben
-Dinnel mi van?- csevegni próbált
-Korábban ment be.
-És Lexyvel?
A rohadt életbe. Miért nem lehet hanyagolni ezt?
-Honnan tudjam? Nem vagyok az anyja!- hevesen reagáltam, amit megbántam, mert ezzel csak felhívtam a figyelmet a kettőnk közötti konfliktusra. Én hülye.
-Minden oké?-mostmár nem próbált vigyorogni. Komolyan aggódott. Ellenben én megpróbálkoztam a mosolygással
-Persze, minden rendben...csak bal lábbal keltem- a mosolygásra tett próbálkozásom sikertelen volt.
Ricsi a bmx-ét babrálta, majd kivett a zsebéből egy kártyát. A földet bámulta, majd az utca másik végét...még véletlenül se engem. A kezembe nyomta a kártyát, majd felült a bmxére és elhúzott. Megforgattam a kezemben a kártyát miközben a távolodó alakját néztem.
"Nyárbúcsúztató bál" állt a kártya oldalán. Tovább olvastam. "Vége a nyárnak, de a hangulata velünk maradhat. Mielőtt belevetnénk magunkat a tanulásba, búcsúztassuk el, ezt az évszakot a hozzá méltó módon"
A kártya hátoldalán ez állt:"Fiú, lány párosokat várunk a tornaterembe. Egy olyan tárgyat hozzanak magukkal ami a nyár rossz részére emlékezteti. Az est folyamán ezeket a tárgyakat az iskola, egy arra megfelelő helyén elégetjük, hogy csak a jó emlékek maradjanak."
Míg a suliba mentem a kártyán filóztam. Ricsi piros arca jutott eszembe és elmosolyodtam az orrom alatt.
Mikor beértem elolvastam a bálra vonatkozó leírást amit a folyosóra ragasztottak ki. A leírás szerint akinek kártyája van annak párja is van. Fiú kell a lánynak adja. A bál holnap után lesz, este 6-tól 10-ig tart majd.
A lépcső lábánál ücsörgött Szabi és Roli. Valami csajt néztek a telefonon.
-Hello Aby
-Szasz
Köszöntek ide
-Sziasztok!-mondtam, majd utat törtem közéjük és felmentem a lépcsőn.
Megfordultam és szó szerint nekimentem Dinnek.
Valami nagyon furcsát vettem észre. Din. Arca. Pirosas. Volt(!!!!!)
-Szia.-mosolygott zavartan
És akkor vettem észre. Din kezében kártya virított. Ezek szerint meghívták waaaaa^^
-Úristen ki hívott meg?-nem tudtam parancsolni az örömömnek
-Gyere a mosdóba, elmondom!- Din arca mostmár vörös volt.
Berohantunk a mosdóba és becsaptuk az ajtót.
-Naaa mondd már!-sürgettem
Din szégyenlősen elmosolyodott
-Az igazság az-elővett a táskájából egy púdert majd folytatta- Az igazság az, hogy nem tudom ki volt. A szekrényemben találtam
-Din! Tudod mit jelent ez?-sikítottam- Van egy titkos hódolód.
Din szeme akkorára kerekedett, hogy a toronyóra hozzá képest kutyafüle volt.
-Akkor elmenjek szerinted?-várta a bátorítást
-Viccelsz? Persze hogy menj
-Oké, de akkor eljösz hozzám segíteni, hogy valami normális ruhát vegyek fel?
-Ez csak természetes-rá kacsintottam
Din kipúderezte az arcát, aztán kimentünk a mosdóból.
Már eltelt egy-két óra mikor Dinnel és Bogival kimentünk kaját venni. Bogit is meghívták. Nem más mint Levi. Nagyon aranyos volt ahogy pironkodva elmesélte.
Épp az osztályba akartunk menni amikor Lexy jött velem szembe eszeveszett sebességgel.
-Abigél! Gyere egy pillanatra!-olyan hangnembe mondta mintha az igazgatónő lett volna.
Vállon ragadott és elcibált Dinék mellől. Kezdet sajogni a vállam és ideges voltam
-Auu. Mi a francot akarsz?
Lexy szeme szikrázott a dühtől
-Tudom, hogy Ricsi elhívott a bálra.-a hangja tele volt gyűlölettel
-És akkor mi van? Megtiltod hogy barátokat szerezzek?
-Aby, az isten szerelmére. Úgy viselkedsz mint egy kis ribanc. Nem vetted észre a csöpp kis agyaddal, hogy Ricsi nem csak barátkozni akar veled?
Most hozott ki a sodromból
-Lexy, neked mi a franc bajod van? De őszintén. Mit ártottam én neked? Mi közöd ahhoz hogy egy haverommal elmegyek valahova, ha te KRISTÓFFAL JÁRSZ? Miért tettél nekem keresztbe? Tudtad jól hogy ki akarom adni a verseimet de így senki se hiszi el hogy saját versek. Miért lettél ilyen?
Lexy gondolkodott. Szerintem azon, hogy mi az amit elárulhat, és mi az amit nem. Végül összeszűkült szemét rámszegezte
-Miért lettem ilyen? Aby...mindig is ilyen voltam. Ez volt a tervem. Mert mindig is gyűlöltelek.
Elkerekedett szememet látva elégedetten mosolygott, majd folytatta:
-Kicsi korunktól fogva utáltalak. Neked mindened megvolt, szép ház, megértő szülő, tehetség. Gyűlöltem, hogy az emberek kedvelnek, gyűlöltem, hogy a szüleim téged mármár jobban szerettek, mint engem. A SAJÁT GYEREKÜKET.
Jézusom. Lexy könnyes szemét néztem és nem tudtam mit mondani. Ennyi minden van amit nem mondott el?
Lexy még nem fejezte be
-Megfogadtam, hogy jobb leszek nálad. Mindenben. És tönkreteszem az életedet. Lassabban terveztem végrehajtani de mikor otthagytál Ricsivel kettesben, és ő csak rólad beszélt akkor besokalltam. Elegem volt belőled. Szövetkeztem Szilvivel és Regivel. Ők a legnépszerűbbek a suliban. Ők intézték el az újságot.
Nem azért mondtam el mindent mert megbántam. Nem bántam meg semmit. Csupán semmi értelme tovább titkolni. Jövőhéten Bostonba költözünk mert apám munkát kapott. Soha többé nem fogunk találkozni, Aby. Soha.
Lexy már nem sírt. Örült, hogy nem lát többé, én pedig sokkolva voltam. Elköltözik? Egy pillanatra minden kiment a fejemből. A képe a suliújságban, az undok viselkedése, a Kristófos kép. Megöleltem volna. Elsírtam volna magam, mert eszembe jutott az a Lexy aki minden sportban lealázott és kinyújtott nyelvvel cukkolt. Aki támaszt nyújtott ha fájt valami, aki helyrerázott ha rosszul cselekedtem. Aki a legjobb barátnőm volt.
És rohadtul hiányzott az az éne.
Visszamentem az osztályba Dinhez. Mikor elmondtam mi történt csak annyit mondott:
-Neked miért fáj ami neki nem? Nem érdemli meg a barátságodat, és azt, hogy hiányozzon.
Mintha csak Ricsit idézte volna...
Suli után felhívtam anyut, hogy Dinnél alszok. Din szobája eszméletlenül tetszett. Fekete poszterek, mindenféle bandáról. Versek voltak a falra tűzve, és képek családi összejövetelekről.
(Din kedvenc posztere egy halom bandáról)
-Melyiket vegyem?
Elszakítottam a tekintetem a falról és Dinre néztem. Egy fekete csipkés blúzt mutatot, hozzá illő fekete szoknyával, és egy másik, fekete ruhát szegecses derékövvel.
-A ruha nagyon tetszik.-mondtam
-Nem túl giccses?
Aranyosnak találtam ahogy Din izgul a bál miatt. Megnyugtattam, hogy csodásan fog festeni benne.
Mielőtt lefeküdtünk felhívtam még anyut, hogy minden rendben. Betettünk egy filmet aztán elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése